KÖZÉPKORI VÁRAK AZ AL-DUNÁN
Bács Bač
Történeti források 1111-ben Bache néven említik először. Már a honfoglaláskor szláv vár állt itt, majd Bács vármegye székhelye lett. Fontos délvidéki város, 1072-ben ide telepítették a szerémi görög püspökséget, a 13.–14. században a Kalocsa-Bácsi Érsekség egyik székhelye, de székesegyháza 1351-ben leégett. Ferences temploma 1234-ben, rendháza 1734-ben épült. Várát 1192-ben említették először; egykori erődrendszer központja volt. 1158-ban II. Géza itt töltötte a húsvéti ünnepeket, Károly Róbert megerősítette. Több országgyűlés színhelye, Hunyadi Mátyás és II. Ulászló kedvelt tartózkodási helye.
PÉTERVÁR
1237-ben Peturwarod néven említik először. A római korban Cusumnak, majd Acumincumnak nevezett település volt itt. Ma is álló vára a ciszterci apátságé, majd 1439-ben Albert magyar király Garai Jánosnak adta. 1526. július 15-én a várost elfoglalta a török, míg a várat 12 napi kemény ostrommal csak július 27-én tudta bevenni.
A vár 1692 és 1780 között épült. Eszmei
szülője Sebastian Voban márki, francia
hadvezér, akinek kezdeményezésére több európai vár
épült fel korábban is. A vár nagysága és az épületek száma
szerint egyedülálló remekmű. A vár alatt 16
km hosszúságú alagutak vannak, amelyek
egyben idegenforgalmi és épitészeti csodát képeznek. A várban
kapott helyet a Városi múzeum, a Tiszti
pavilló, A nagy harci kút,
a hires torony az órával, amelyen a kisebb mutató a perceket a nagyobb pedig az órákat mutatja,
NÁNDORFEHÉRVÁR BEOGRAD
Képek és informáciok a www.jupiter.elte.hu honlapról
A
Magyar Királyság első alkalommal 1071-ben Salamon király
uralkodása idején foglalta el Nándorfehérvár várát. Erre a
hadjáratra a Bizánccal szövetséges besenyők szerémségi
betörése miatt került sor. Az ostromban a király fivérei, a
későbbi I. Géza és Szent László királyok is részt vettek. A
magyar hadak Szalánkeménről indultak el a hadjáratra, s miután
sikeresen átkeltek a Száván a Képes Krónika említette görögtűz
ellenére megkezdődött a vár ostroma. Alba Graeca védői hosszú
ideig eredményesen verték vissza a támadásokat, azonban mikor egy
régóta fogságban levő magyar lány felgyújtotta a várost, annak
sorsa megpecsételődött. A leégett városból a védőknek
Niketásszal az élükön még sikerült a fellegvárba húzódniuk,
azonban rövidesen kénytelenek voltak feladni
Nándorfehérvárat.
Bizánc 1072-ben visszafoglalja a várat, s
magyar csapatok legközelebb csak 1127-ben foglalják el, de ekkor
II. István csapatai lerombolják, és köveiből felépítik a
túlparti Zimony várát. Erre válaszul Komnénosz Mánuel bizánci
császár lerombolta Zimonyt és újjáépítette Belgrádot. A
császár halála után Bizánc hanyatlásnak indult. Ezt bizonyítja,
hogy III. Béla csapatai elfoglalták és lerombolták 1183-ban a
várat.
A keresztesek által 1204-ben feldúlt Bizánc balkáni
befolyása megszűnt, amit jelez, hogy Magyarország fő riválisa a
térségben Bulgária lett. Ezt bizonyítja, hogy 1230-ban II. Aszen
elfoglalta Belgrádot. Azonban hódítása rövid ideig tartott, mert
IV. Béla 1232-ben visszaszerezte a várost. A magyar fennhatóság
megszilárdulását jelzi, hogy IV. Béla 1267-ben megalapította a
Macsói bánságot, aminek a székhelye Nándorfehérvár lett. A
város először Dragutin szerb király és Katalin magyar hercegnő
házassága után jegyajándékként került szerb kézre. A vár
Dragutin halálával újra a magyar korona fennhatósága alá
került, igaz ezt Milutin király 1316-1319 közötti fennhatósága
késleltette. Dušan cár uralkodása alatt 1334-ben és 1355-ben
rövid időre ismét szerb kézre került Belgrád. Majd legközelebb
1403-1427-ig található déli szomszédunk birtokában, miután
Zsigmond hűbérbirtokként Lazarević István szerb despotának
adományozza a Macsói bánsággal együtt.
Ezzel az eseménnyel
Nándorfehérvár történetében teljesen új szakasz kezdődik,
hiszen az 1386-ban Zsigmond hívei és Horváti László macsói bán
fivére közötti összetűzésben lerombolt várat teljesen
újjáépítteti, és ide helyezi székhelyét. E korszakot a szerb
történetírás a város aranykoraként tartja számon. Azonban a
folyamatos török terjeszkedés következtében Zsigmond
Magyarország védelmét a vár visszavételével kívánta
megoldani. Ezért 1426-ban, a tatai szerződésben kimondták, hogy a
szerb fejedelem halála után újra magyar kézre kerül
Nándorfehérvár. Erre 1427-ben került sor, igaz a szerződés
minden része nem teljesült, mert a szintén átadandó Galambócot
annak parancsnoka Lazarević István szerb despota állítólagos
tartozásai miatt a töröknek adta.
Nándorfehérvár ezután a
Tallóci család igazgatása alá kerül az 1440-es török ostromig,
amikor II. Murád megpróbálta elfoglalni kihasználva a magyar
uralkodóváltás okozta zűrzavart. A védők Tallóci János vránai
perjel vezetésével hónapokon át hősiesen védték a várat. Az
ostrom után azonban I. Ulászló Hunyadi Jánost és Újlaki Miklóst
nevezte ki a vár kapitányaivá.
1456-ban került sor a magyar
hadtörténelem egyik, ha nem a legnagyobb ütközetére
Nándorfehérvárnál. A Konstantinápolyt 1453-ban elfoglaló II.
(Hódító) Mehmed óriási sereggel támadást indított
Nándorfehérvár vára ellen. A vár V. Lászlótól sajnos sok
segítséget nem kapott, ellenben Hunyadi János volt kormányzó
megpróbálta Nándorfehérvárat mindennel ellátni, amire ostrom
esetén szükség lehetett. Ebben a munkában nagy segítségére
volt Kapisztrán János ferences szerzetes is, aki több ezer
keresztest toborzott, hogy ezzel segítse elő a sikeres védelmet.
Hunyadi a vár kapitányává Szilágyi Mihályt nevezte ki. A vár,
Hunyadi és Kapisztrán csapatainak köszönhetően 1456. július
23-án megmenekült a pusztulástól az oszmán csapatok
elvonulásával. A győzelem híre bejárta egész Európát, de
Magyarország elvesztette Hunyadit, aki az ostrom után támadt
pestisjárványban meghalt, s Kapisztrán is követte őt 1456
októberében. A győzelem emléke köszönhetően a III. Calixtus
pápa elrendelte déli harangszót.
Szeretettel várunk mindenkit
